Sosem voltam különösebben nagy autórajongó, világ életemben humán beállítódottságú voltam – viszont a sors és a véletlen úgy hozta, hogy párra éppen Laciban találtam, aki viszont ilyen szempontból szöges ellentétem, és borzasztóan otthon érzi magát autófronton – egyébiránt műanyaghegesztéssel és lökhárítók javításával foglalkozik, így érdeklődésén felül is van rálátása a témára; közös barátunk, Dani nem véletlenül fordult hozzá, mikor frissen induló kisvállalkozásához szeretett volna autót beszerezni valamilyen formában és némileg bizonytalan volt. Laci üzleti érzékből sem szenvedett hiányt, így rögtön azt javasolta, hogy a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb valószínűleg az lenne, hogyha Dani felkeresne egy flottakezeléssel foglalkozó céget, ahonnan egyrészt megtudhatja, anyagilag hogy a lízing, hitel vagy bérlés lenne számára legideálisabb, másrészt a későbbiekben is tudják koordinálni az autóval kapcsolatos teendőket. Daninak alapvetően a lízing és vásárlás lehetősége volt a legszimpatikusabb, így céltudatosan kezdtek keresni olyan céget, ahol vannak autók lízingre vagy megvételre – így találtak rá a http://www.flottakezeles.hu/ weboldalra, amelyet olvasva rá kellett jönnie, hogy a téma sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt eredetileg ő gondolta.

Az oldalról megtudta, hogy több típusú lízinget is meg lehet és meg is kell különböztetni: az első az operatív lízing, amelyet sokszor tartós bérletnek is neveznek – ebben az esetben a szerződés lejárata után az autó a lízingbeadóé marad. A zárt végű pénzügyi lízing igénybe vételekor a szerződés egyértelműen kijelöli, hogy az autó tulajdonjoga kire száll a szerződés lejárata után, míg a nyílt végű lízingnél a leendő tulajdonjog nincs meghatározva, csupán a lízing igénybevevője kap elővásárlási jogos a lízingbeadótól. Utóbbi is teljesen legális, hivatalos és jó megoldásnak is bizonyulhat, hiszen ez szolgáltatásnak minősül, ezáltal az ÁFA később visszaigényelhető, illetve a szerződés végén kerülhet az autó akár az igénylőhöz is, nem úgy mint az operatív esetében. Maradhat az eredeti tulajdonosnál, kerülhet az igénylőhöz – esetenként akár nagyon kedvező áron -, vagy akár harmadik személyhez.

Mindez remek lehetőségnek hangzik, viszont az előbbi három eset közül a másodiknál van egy nem túl kedvező eshetőség, ami miatt mindenképp meg kell fontolni, hogy ezzel mennyire élünk. A termékek csak piaci áron válthatnak tulajdonost, viszont mivel a nyílt véggel lízingelt autók akár töredéke áron cserélhetnek gazdát – egyébként jogszerűen -, ez a kettő ütközik és a NAV-nál akár probléma is lehet belőle, egyszerűen azért, mert a nyílt végű lízinget előszeretettel használják ki az adócsalásoknál; ezek akkor látszanak elsősorban, hogyha egy szerződés nyílt végűként lett megkötve, de a szerződés tartalma már zárt lízingre utal. Az is szülhet problémákat, hogyha vásárlóként egy harmadik személy kerül kijelölésre, mert akkor probléma esetén a lízinget igénybevevő szintén büntethető marad, csak most már mint közvetítő. A nyílt végű lízingre nem véletlenül vonatkoznak szigorúbb szabályozások: csak a megfelelő engedélyekkel rendelkező vállalkozás vagy hitelintézet szerződhet ilyen módon. Az oldalon természetesen kiemelték azt is, hogy ez nem törvényszerű, csupán egy olyan lehetőség, amelyet minél inkább érdemes mérlegelni egy ilyen szerződés megkötése előtt, mert a kényelem oltárán akár nagyon nagy bajokba is kerülhetnek a felek.

Dani első körben nem véletlenül csalódott kissé, mikor rájött, hogy autók lízingre nézni nem is olyan könnyű dolog min ahogyan azt ő elsőre gondolta, viszont nagyon örült, hogy rátalált a weboldalra, hiszen jó eséllyel egy rossz, de minimum kockázatos döntéstől mentette meg a cikkük.