Manapság igen sokat hallani a fejlett világ problémáiról: nem igazán telik el nap anélkül, hogy ne látnék valamilyen globális felmelegedésről szóló plakátot, vagy borítót, a megújuló energiaforrásokról nem is beszélve.
Emlékszem, még a tavalyi felsőfokú nyelvvizsgára is ebből a témakörből kellett a legjobban felkészülni: barokkos körmondatokat kellett betanulni arra vonatkozóan, hogy miért rendkívül ártalmas pl. a műanyag dolgok használata.
Örökre az eszembe véstem, hogy a műanyag alapvetően nem természetes úton létrehozott, vagy pedig transzformált szerves polimer, amely legtöbbször embertelen mértékű bomlási idővel rendelkezik. Éppen ezért, legyen szó akár hőre keményedő, akár hőre táguló, vagy rugalmas műanyagról, szinte minden esetben kárt okozunk vele az ökoszisztémának.
Egy időben rengeteg képet lehetett látni olyan teknősökről és egyéb vízi állatokról, akiket a sörösdobozok összetartására készített műanyag-kötegek tartottak fogságban, vagy akár meg is fojtottak egészen.
Ezek borzasztó képek, és azt hiszem ebben mind egyetértünk – jó volna, ha ilyen problémák egyáltalán nem léteznének.
Csakhogy az még sosem oldott meg semmit, hogyha homokba dugtuk a fejünket: az igazság akkor is igazság marad, hogyha nem látja senki, így hiába fordítjuk el fejünket.
Ha végiggondolom az összes, bolygónkkal kapcsolatosan fennálló, vagy éppen lehetséges krízist, mérhetetlen szkepticizmus tölt el: nem tudom ugyanis, hogy azt a rengeteg szemetet, mérgező anyagot és vegyi hulladékot hogy lehetne csettintésre eltüntetni a Föld színéről, hogy sem az állat-, sem pedig a növényvilág ne szenvedjen kárt senkitől és semmitől.
Éppen ezért mérhetetlen indíttatást érzek arra, hogy tegyek valamit a totális katasztrófa megakadályozása érdekében. Persze, nem túl sok sajnos, amit teszek: szelektíven gyűjtöm a szemetet és nylon zacskó helyett vászon táskába csomagolom a boltban vásárolt zöldségeket és gyümölcsöket.
Sokáig gondolkodtam, hogy miként vehetném ki jobban a részemet ebből a „küzdelemből”. Szét is néztem otthon, és meglepődve konstatáltam, hogy mennyi műanyag dobozom van, mennyi mindennel mérgezem a környezetemet feleslegesen.
Kissé tanácstalan is voltam ebben a helyzetben: a műanyag eleve lassan bomlik le, így a meglévő „készletemet” úgymond hiába dobom ki, az semmit nem old meg.
Gyorsan utánakerestem a különféle alternatíváknak: úgy voltam vele, hogy kell lennie valamilyen „találmánynak”, valami olyan anyagnak, amely ugyanúgy alkalmas élelmiszer tárolására, mégsem hoz romlást a világra.
Ekkor találtam rá a hunniakristaly.hu nevezetű oldalra, ahol valamelyest megnyugvásra leltem: a kínálatuk ugyanis tele van gyorsan lebomló anyagból készült dobozokkal, amely a leginkább megfelel a jelenleg fennálló, jogszabályi előírásoknak.
Mindez persze még csak a jéghegy csúcsa: a hunniakristaly.hu-n mindenki megtalálhatja a számára éppen szükséges eszközt.
Az étteremtulajdonosok pl. itt kedvükre válogathatnak a különféle speciális evőeszközök, fémtálcák és zsúrkocsik közül, hogy a kenyeres kosarakat és a szószos csészéket ne is említsem.
A hunniakristaly.hu-val a koktél bár-üzemeltetőknek sem kell aggódniuk: az oldalon annyi italmércét, shakert és koktélos poharat találhatnak, amennyit csak szeretnének.
Aminek én még különösen örültem, az a temérdek fajta cukrász-eszköz, amellyel szintén a weblapon találkoztam: édesanyám születésnapjára terveztem ugyanis elkészíteni a kedvenc tortáját (ami talán a Fekete-erdő, vagy az Eszterházy), és hát az összes létező cukrászati segédeszköz szükséges hozzá.
Tiszta szerencsének tartottam, hogy a hunniakristaly.hu-n ebből az „összesből” majdnem minden megtalálható: habverőtől kezdve, a szilikon sütőformákon át, egészen a kenőkésig, mindenre szert tehetünk itt.
Aki pedig egészen más szándékokkal keresné fel a weboldalt, az találhat még mosogatáshoz elengedhetetlen kellékeket (pl. mosogatókosarat), vagy az ételszállításhoz szükséges thermoládákat és uzsonnás dobozokat is.
Az egyik legjobb dolog talán a hunniakristaly.hu-ban, hogy végtelenül átlátható: minden „termékcsoport” külön kategóriába van sorolva, így nem kell egyetlen aloldalt órákig legörgetnünk, hogy megtaláljuk a számunkra nélkülözhetetlen holmikat.
Mindezen kívül pedig akciós termékek vásárlására is van lehetőség: a tejkiöntőtől kezdve, a szappanadagolón át a mokkás csészéig szintén kényünk-kedvünk szerint böngészgethetjük a kínálatot.
Csodával határos módon, el tudtam készíteni édesanyámnak az áhított tortát: ebben valószínűleg a hunniakristaly.hu is segített, hiszen az onnan rendelt zseniális habverő, vagy sütiforma nélkül nemigen sikerült volna semmilyen alkotói folyamat.
Végül ráadásul, mind a kétféle tortát elkészítettem neki, mivel nem emlékeztem pontosan, hogy melyik a kedvence, így aztán valóban extra adag segítségre volt szükségem.
A régi habverőmmel még egy egyszerű tojáshab elkészítésénél is meggyűlt a bajom, a hunniakristaly.hu habverőjével pedig olyan kifogástalan habot sikerült kreálni, mintha csak egy illusztrációról emelték volna le.
Fura módon, még a sütemények íze is valahogy jobban összeállt, mint a korábbi eszközeimtől: de ez lehet már túlzás, és csak én látom bele.
Szó szerint az volt a hab a tortán, hogy kukoricakeményítőből készült ételtartó dobozban vittem a tortákat a várva várt szülinapra. Valamiért ettől úgy éreztem, hogy anélkül szállítok szeretetet egy szülinapra, hogy a környezetnek bármilyen bántódása is esne miatta.
Számomra, ez már egy ajándék volt. Édesanyám nagyon örült a süteményeknek, bár kétkedve fogadta, hogy én készítettem volna mindkettőt.
Ő ugyanis világéletében cukrász volt, és még neki is nehézséget okozott (a tetején lévő fondant miatt) egy Eszterházy-torta elkészítése.
Szintén nagyon örültem, amikor a hunniakristaly.hu-n felfedeztem a marcipán édes történetét: a legenda úgy tartja, hogy egy Márton nevű milánói pék kísérletezte ki. Ínséges időkben őrölt mandulával helyettesítette a lisztet, végeredményképp pedig mézes pogácsákat hozott létre. Kezdetben „Márton kenyerének” nevezték csak az ínycsiklandó találmányt, ami szép lassan addig-addig formálódott a köznyelv által, mígnem elnyerte a marcipán titulust.
Persze, ez akármilyen egyszerűnek is hangzik, korántsem az: a marcipánt ugyanis meglehetősen nehéz nyújtani, és olyan formát kihozni belőle, amelyre nekünk éppen szükségünk van.
Hogy ez miért van? Azt hiszem a kényes egyensúly miatt, hiszen a darált mandula és a cukor harmóniáján múlik az egész, amit még tojásfehérjével is megfejelünk, így valóban, nem egy leányálom marcipánnal foglalatoskodni.
Édesanyám feltételezésével párhuzamosan, én magam is azt hittem mindezek miatt, hogy nem fogok tudni bírni ezzel a mennyei, ám szeszélyes anyaggal: a hunniakristaly.hu-ról rendelt formázóval, és simítóval azonban sikerült végül saját magamnak megalkotni a vágyott kis marcipán figurát, a torták tetejére.
A történet sajnos nem olyan idilli, mint amilyennek hangzik: éppen hazafelé tartottam már az örömteli ünneplés után, amikor is egy úton átszaladó kismacska – a kormányzás közben – elterelte a figyelmemet. A hirtelen ijedtségtől persze elrántottam a kormányt. Ez a váratlan manőver sajnos sérülést eredményezett a lökhárítón, de legalább én is és az a szemtelen állat is, megúsztuk épen és egészségesen.
A kocsi lökhárítóját sajnos nem tudtam helyrehozni a hunniakristaly.hu-ról rendelt valamely termékkel, pedig a fondant-simítón erőteljesen elgondolkoztam azért.
Mindenesetre, úgy vagyok vele, hogy bőven megérte mind a sok-sok foglalatoskodás, mind pedig a rohanó macskával tett „kitérő”: anyukám ugyanis boldog volt, hogy ennyi energiát adtam bele a születésnapjába, én pedig az egész családi ünnepet megúszhattam egy megkarcolt lökhárítóval.