A testvéremnek nem olyan régen egy kisebb autó balesete volt. Szerencsére neki nem esett különösebb bántódása az ütközés okozta sokkon kívül, az autója lökhárítója azonban nem jött ki túl szépen az egészből. Egyik este találkozott a szűkebb baráti társaságával, és fittyet hányva a zéró tolerancia elvére úgy döntött, hogy néhány sör nem fogja meggátolni őt a hazajutásban, így ittasan autóba ült. Azonban az a néhány sör nem is olyan ártalmatlan, mint aminek gondolta őket, így sikeresen nekihajtott egy parkolásgátló oszlopnak, amitől behorpadt a kocsija lökhárítója.

És nem is úszta meg ilyen könnyen, ugyanis a közelben parkoló rendőrautóban ülő rendőrök is felfigyeltek a szituációra. A történet vége az lett, hogy megszondáztatták, kiderült, hogy ittasan vezetett, így megbüntették, és a jogosítványát is elvették. Így hát nekem kellett elvezetni a szebb napokat is látott autóját a szerelőhöz, hogy megjavíttassam a lökhárítót. Remélem tanult ebből az esetből, és soha többet nem ül ittasan autóba. Sokkal súlyosabb következményei is lehettek volna a felelőtlenségének.

Ezután az eset után kicsit én is elgondolkodtam, ugyanis visszaemlékezve az elmúlt pár évre, egyre több alkalommal látom a bátyámat ittas állapotban. Az ittas állapot alatt nem azt értem, hogy mindig részeg, hanem csupán azt, hogy érezni lehet rajta, hogy fogyasztott alkoholt. Kíváncsi lettem arra, hogy mikortól számít valaki alkoholistának. Az interneten keresgélve megtaláltam a cikket, amiben választ kaptam a kérdéseimre: Az alkoholizmus fokozatai – hol kezdődik valójában az alkoholbetegség?

A cikkben kitértek a tolerancia szintre, az alkoholizmus típusaira, az alkoholbetegség megnyilvánulásaira, és még sok minden másra. A szinten tartó alkoholbeteg rész alatt pedig abszolút ráismertem a testvéremre. Ő is már tinédzser korában elkezdett gyakrabban inni, és bár kisebb-nagyobb megszakítások előfordulhatnak nála is, szinte napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt. Ez nekem is feltűnt már, és amikor szóvá tettem, elég ingerültté és nyugtalanná vált. Nem érezte fairnek, hogy azzal gyanúsítom, hogy ráfüggött az alkoholra, mivel sosem rúg be. Pedig akármikor megyek át hozzá látogatóba, mindig itallal fogad, és azt is mesélni szokta, hogy munka után „beülnek egy sörre a srácokkal”. Amikor pedig megkérdezzük tőle, hogy miért van szüksége minden nap alkoholra, egyszerűen letagadja. Annyira az élete részévé vált már az ital, hogy észre sem veszi, amikor iszik. Egyszerűen mindig talál alkalmat rá, és mindig kitalál valamilyen kifogást, ami miatt megengedheti magának, hogy igyon.

Az alkoholfüggőség viszont nem csak akkor alakulhat ki, ha valaki folyamatosan részeg. Az alkoholizmus fokozatai – hol kezdődik valójában az alkoholbetegség? című cikkben ezt többször is leírták. Végignéztem a cikket megosztó weboldalon, ami a Felépülők Családi Felépülési Központhoz tartozik. A cikket olyan tapasztalt szakemberek írhatták, akik már maguk is rengeteg alkoholbeteggel találkoztak, vagy éppen a közeli családjukban volt alkoholista. Ilyen emberek szavában pedig lehet bízni. Kicsit tehetetlennek érzem magam, mivel anélkül, hogy ő maga belátná, hogy problémája van, senki sem tud neki segíteni. Ameddig pedig mindig sértődés az első reakciója bármilyen az életvitelével kapcsolatos kritikára, nem tud tovább lépni.

Ha összeszedem miden bátorságomat, hamarosan át fogom küldeni a bátyámnak a Felépülők cikkét, amit én is elolvastam. Szerintem neki is nagyon tanulságos lenne. Utána pedig már csak reménykedhetek benne, hogy nem lesz családi perpatvar, hanem ráébred arra, hogy változtatnia kell.